Aki követi a John Michael Greer blogját, az Archdruid Reportot, annak nem újdonság itt ismertetendő, A Föld vére: Esszé a mágiáról és az olajcsúcsról c. könyvének kiinduló tézise: mint minden emberi civilizációnak, a modern ipari civilizációnak is megvannak a maga mítoszai és dogmái. A modern világ alapvető hittétele az, hogy a fejlődés elkerülhetetlen és jó. Ehhez kapcsolódik techno-optimizmus hiedelme: minden problémára létezik tudományos-technikai megoldás, amelynek megtalálása pusztán elegendő pénz és szellemi erőfeszítés kérdése. A következő dolgok bizonyítják, hogy itt valóban mítoszokról, ill. hittételekről van szó. A fejlődésről szóló kijelentések mindenféle komoly és tényszerű indoklás nélkül szoktak elhangzani, és a legtöbben még akkor is ragaszkodnak hozzájuk, ha a tények sokasága mond ellent nekik. Továbbá a diskurzus a fejlődésről nem racionális, hanem emocionális: érvek helyett szenvedélyes hitvallások és ráolvasások uralják a közbeszédet. Próbáljon csak az Olvasó egy tetszőleges társaságban hangot adni annak a nézetnek, hogy a közeljövőben nem egy fényes scifi-világ, hanem hosszú hanyatlás és a gazdaság folyamatos zsugorodása vár ránk, és biztos lehet benne, hogy racionális cáfolatok helyett (az „eddig mindig fejlődtünk, és ezért jövőben is csak ez lehetséges“ érve nem számít racionálisnak) hisztérikus reakciókat fog kiváltani, ami akár ahhoz is vezethet, hogy barátai idiótának fogják tartani, és megszakítják vele a kapcsolatot. Mintha valaki egy középkori város főterén kijelentette volna, hogy nincs isten. Greer ezért a jövőről folytatott nyilvános diszkussziót a fejlődés rituális színházának (ritual theater of progress) nevezi, a fent vázolt hiedelem-rendszert pedig a fejlődés polgári vallásának (civil religion of progress).
Greer szerint az olajcsúccsal kapcsolatos véleménynyilvánítások kitűnően illusztrálják ezeket a jelenségeket. Megalapozott kutatások tömege bizonyítja, hogy a konvencionális olajtermelés csúcsa 2005-ben volt, és ezután megkezdődő lassú hanyatlást csak a statisztikai módszerek megváltoztatásával és a nem konvencionális módszerek (fracking, olajpala, biodízel) bevetésével sikerült elleplezni. A magas olajárból fakadó keresletcsökkenés (demand destruction) szintén hozzásegített ahhoz, hogy az olajtermelés hanyatlása ne vezessen akut üzemanyaghiányhoz a fejlett világban. Mivel ez a folyamat a nyugati életvitel és a gazdaság egészét fenyegeti, az olajcsúcsnak és hatásai kezelésének a nyilvános diszkusszió centrumában kellene állnia. Az olajcsúcs azonban azonban teljesen marginális helyet foglal el a médiában, az elkerülhetetlen következményekkel történő szembenézés helyett pedig irracionális nézeteket sulykolnak a nagyközönség fejébe. Ilyen például az a közgazdászok körében népszerű nézet, hogy az olajtermelés nem a geológiai adottságok, hanem az olajár, azaz a pénz függvénye, a prognózisok a tartósan alacsony olajárról, és arról, hogy az USA hamarosan nemhogy önellátó, hanem exportőr lesz a földgáz és a kőolaj terén. Greer teljes joggal nevezi ezt szemfényvesztésnek, varázslásnak (thaumaturgia), a modern világ államait pedig varázsló-államoknak (magician state), hiszen a cél nem a probléma megoldása, hanem
Ezen a ponton jut szerephez a mágia. A mágia, abban az értelemben, ahogyan Greer használja, a tudat akaratlagos befolyásolását jelenti. A valódi mágia segítségével az ember képes lehet kivonni magát civilizációnk kvázi-vallásos dogmáinak és mítoszainak hatása alól. A mágia tehát ebben az értelemben nem a varázslást, hanem a független, tiszta, racionális gondolkodást jelenti. Ehhez Greer szerint a jelenleg elérhető okkult irányzatok bármelyike hozzásegíthet. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy még addig, amíg viszonylag sok erőforrás áll a rendelkezésünkre, megvalósíthassuk az egyéni átmenetet egy új életvitelhez, amely jobban illeszkedik a ipari civilizáció hanyatlása által megszabott új keretekhez. Ehhez Greer három praktikus tanácsot ad: Tanulj valamit, ami hasznosítható lesz ebben az új világban, ami segít az önfenntartásban, és amire a szomszédaid is igényt tarthatnak, és hajlandóak lesznek adni érte valamit cserébe. Adj fel valamit, ami eddig hozzátartozott az életedhez: könnyebb most lemondani az autóról, a televízióról, és sok minden másról, mint a nem nagyon távoli jövőben hirtelen elveszteni ezeket. A harmadik tanács az, hogy óvj meg valamit az eltűnéstől. A civilizációk hanyatlásának egyik általános következménye, hogy rengeteg értékes alkotás elvész és feledésbe megy. Az ókori görög és latin irodalomnak ma például csak egy töredékét ismerjük, amit a korai középkorban valamilyen okból másolásra érdemesnek tartottak. Csak rajtunk múlik, hogy a közeljövőben ne érje az emberiséget ilyen méretű veszteség.
Greer tehát egy metszően éles pillantást vet a modern ipari civilizációra egy olyan nézőpontból, amely ezen a kultúrán kívül helyezkedik el. Aki pedig magáévá teszi ezt a perspektívát, maga is kívül kerül ezen a kultúrán. Ha azonban igaz, hogy ez a kultúra eltűnőfélben van, ez nem nagy veszteség. Ebben a nagyon rövid ismertetőben számos érdekes meglátását kellett említés nélkül hagynom, amely a könyvét rendkívül inspiráló olvasmánnyá teszi. Egyetlen, igaz, lényegi ponton kell a könyvvel kapcsolatban ha nem is az ellenkezésemnek, de az értetlenségemnek hangot adnom. Miért van feltétlenül szükség a mágiára ahhoz, hogy meglássuk civilizációnk alaptételeinek hamis voltát, és kivonjuk magunkat a hatásuk alól? Félek, ezt csak akkor tudom meg, ha magam is megismerkedem a valódi mágiával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése