Az elmúlt években Németország volt a zöld és megújuló energiahordozókra való áttérés (Energiewende) éllovasa. Az ún. "öko-áram" támogatása azonban nagy áremelkedéshez vezetett, ami miatt a német iparvállalatok hevesen tiltakoztak. A tiltakozásnak meglett a hatása: a szeptemberben esedékes választásokon győzelemre álló CDU/CSU koalíció kormányprogramjában a megújuló erőforrások helyett "új és hatékony szén- és gázerőművek" építése szerepel. A program szerint az "öko-áramnak" állami szubvenció nélkül is versenyképesnek kellene lennie a piacon – ami erősen kétséges, hogy valaha bekövetkezik-e. A napenergiát csak a napsütötte déli országokban tartják járható útnak (noha, ahogy Spanyolország példája mutatja, ott is elég rögös ez az út). A megújuló energiaforrások csak néhány évtized múlva tudják majd biztosítani Németország energiaellátását – tartják a német kereszténydemokraták. Mindannyian tudjuk, egy választási programban a "néhány évtized múlva" azt jelenti, hogy "soha, és éppen ezért nem is tartjuk kötelességünknek, hogy a kisujjunkat is megmozdítsuk érte".
Mindez felveti a szónoki kérdést: ha a világ egyik leggazdagabb és a környezetvédelemre a leginkább ügyelő országában letettek arról, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat megújuló energiaforrásokkal váltsák fel, mennyi az esélye, hogy ez bárhol máshol a világban bekövetkezik?
