A cigányság és az összeomlás fázisai

Az utóbbi hetekben Bayer Zsolt fasiszta cikke nyomán újra sokat beszélnek és írnak a cigányság helyzetéről. Elő- előfordul ez hazánkban, de nem kell tőle megijedni, mert a nagyérdemű közönség hamar megunja majd, és izgalmasabb témák felé fordul, például, hogy eredeti-e egy politikusunk szakdolgozata. Amíg azonban forró a téma, szeretnék a magam módján hozzászólni, hátha megfontolandónak találják csak hipotetikusan létező olvasóim.

A cigányság helyzetét Dimitrij Orlov klasszikussá vált, „Az összeomlás öt állomása“ (Five Stages of Collapse) c. cikkének fogalomtárával szeretném megközelíteni. Orlov szerint egy társadalom összeomlásának öt állomása lehet. Az első a pénzügyi összeomlás, amikor a pénzügyi infrastruktúra intézményei, majd maga a pénz is összeomlik. Ennek az első jele az, amikor meginog a bizalom ezekben az intézményekben. Ezt követi a kereskedelem összeomlása: mivel bankok, pénz, csekkek, hitellevelek nélkül a kereskedelem nem működhet, az első fázis, ha nem sikerül gyorsan kezelni, maga után vonja a másodikat. A forgalomban levő áruk mennyisége ezért rohamosan csökken, krónikus áruhiány és éhínségek léphetnek fel. Ha ez megtörténik, gyorsan elérkezhetünk a harmadik állomáshoz, a politikai összeomláshoz, mert a pénzügyi rendszer és a kereskedelem összeomlása megingatja az emberek hitét az állami intézményekben. Ekkor az emberek vonakodnak engedelmeskedni a törvényeknek, befizetni az adót stb., és szakadár mozgalmak szétfeszíthetnek korábban szilárdnak hitt országokat. Az összeomlás negyedik fázisa a társadalom összeomlása, amikor az emberek már csak a legszűkebb környezetükben bíznak, hordákat alkotnak és fosztogatják egymást. Az ötödik, egyben legutolsó fázis a kulturális összeomlás, amikor az embereket összefűző legelemibb kötelékek is felbomlanak, és mindenki csak a saját bőrét próbálja menteni.

Orlov is felhívja a figyelmet arra, hogy ez nem prófécia, hanem egy analitikus eszköztár, amely a kaotikus helyzetek jobb megértését szolgálja. Ezen kívül nem szükségszerű, hogy minden társadalom, amely megkezdi az összeomlás első fázisát, eljusson az ötödikig is. Az Orlov testközelből látta a Szovjetunió összeomlását, ahol a folyamatot sikerült a harmadik fázisban, az állam összeomlásánál megállítani. Továbbá fontos az is, hogy az öt fázis nem következik be szükségszerűen egymás után és egymástól jól ekülöníthető módon. Az Egyesült Államokban például a 2008-as csődhullám után rendkívüli intézkedésekkel sikerült megakadályozni a pénzügyi rendszer azonnali és látványos összeomlását. Mivel azonban a válság okait nem oldották meg, az első három fázis valószínűleg egyidőben és elsöprő erővel fog jelentkezni – tartja Orlov. Ma Európában kétségkívül Görögország tart a legelőrébb az összeomlásban, mégpedig a harmadik fázisnál, a politikai összeomlásnál. A fasiszta Arany Hajnal felemelkedése miatt, megszűnt az állam erőszakmonopóliuma, az adófizetési morál a korábbinál is mélyebbre süllyedt, sőt néha hallani arról, hogy egy-egy településről egyszerűen elkergetik az adóellenőröket. Ugyanakkor Görögországban a pénzügyi összeomlás nem teljes, mert az ország a bankjait csak részben, a pénznemét pedig egyáltalán nem uralja. Ezeket pedig az Európai Unió mesterségesen életben tartja – hogy saját magát is megóvja az összeomlástól.

Nézzük milyen helyzetben van a magyarországi cigányság! A cigányság Magyarországon mindig egyfajta párhuzamos társadalmat alkotott, sajátos foglalkozásokkal, társadalmi hierarchiával, életmóddal, kultúrával és részben saját nyelvvel is. A szocializmus alatt javarészt városokba, ill. a szocialista nagyiparba kényszerítették őket, és bár lakóhelyük, munkahelyi helyzetük és iskolázottságuk alapján egyaránt a társadalmi hierarchia legalján foglaltak helyet, mégis megindult az integrációjuk. Ahhoz, hogy ez teljes sikerrel járjon,  persze jóval hosszabb időnek kellett volna eltelnie. Ezt a folyamatot azonban megszakította a szocialista nagyipar összeomlása 1989 után. A cigányság, az ún. „magyarság“ nem csekély részével együtt ekkor kiszorult a munakerőpiacról (az idézőjel azt kívánja kifejezni, hogy a magyarság nem a cigányságtól különálló csoport, hanem az utóbbi része az előbbinek). A helyzetet valamelyest enyhítette a 90-es évek végének és a 2000-es évek elejének építkezési láza, amikor sok cigány kapott lakóhelyétől távol rosszul fizetett, bizonytalan és gyakran illegális munkát (ekkor virágzott a Moszkva téri „emberpiac“), cáfolva ezzel a cigányság lustaságáról alkotott közkeletű rasszista nézetet. Úgy tűnik tehát, hogy a cigányság két szék között a padlóra esett: elveszítette régi kultúráját, de nem volt képes beilleszkedni a modern ipari, ill. posztindusztriális gazdaságba. Ahogy telik az idő, a cigányság esélyei erre egyre kisebbek, hiszen több nemzedék alatt kialakult egy olyan habitus, amely nagyon messze áll attól, amit a mai „tudásalapú társadalomban“ a cégek elvárnak a munkásoktól. 

Ha azt kérdezzük, az öt fázis mely állomásait lehet felfedezni a cigányság helyzetében, először is figyelembe kell vennünk, hogy ők nem alkotnak önálló államot, ezért az orlovi fogalmakat csak némi módosítással lehet rájuk alkalmazni. Annyi kétségtelennek tűnik, hogy a cigányság abszolválta az összeomlás első fázisát, a pénzügyi összeomlást. A cigányság kezébe kerülő pénz javarészt a szociális juttatásokból származik, és ha az állam ezt nem képes tovább garantálni, akkor teljesen pénz nélkül maradhatnak (eltekintve a cigányság csekély részét képező vállalkozóktól, félig vagy egyáltalán nem legális ügyleteket űző tagaitól). A második fázis, a kereskedelmi összeomlás jelei után sem kell sajnos sokáig kutatni. Rendszeres és tisztes jövedelem híján gyakran még a napi betevő falatot sem tudják megvenni, vagy ha igen, tetemes uzsorakölcsönt kell felvenniük érte, tovább mélyítve pénzügyi összeomlásukat. Legtöbbjük egyálatlán nem képes a vezetékes vizet, fűtést, gyakran még a villamos áramot sem fizetni. Sok magyar településen ezért igazi afrikai viszonyok, sőt még rosszabbak is uralkodnak, mert nálunk Afrikával ellentétben télen igen hideg szokott lenni. A harmadik fázis, a politikai összeomlás ott figyelhető meg náluk, hogy az állami intézményeket, a szabályokat és törvényeket nem érzik magukénak, és azokkal csak érintőlegesen kerülnek kapcsolatba (Aki többet szeretne tudni erről a párhuzamos világról, és nincsenek személyes tapasztalatai, annak ajánlom Tenigl-Takács László Szentmárton könnyei c. remek könyvét). Míg a cigányság nagy része egyértelműen túljutott már az összeomlás első három fázisán, a negyedik fázisnak, a közösségek összeomlásának csak kevés jele van. Vannak cigány uzsorások, akik kegyetlenül sanyargatják cigány ügyfeleiket, de alapvetően a cigányok szolidárisak sorstársaikkal. Ugyanez a helyzet a családokkal. Bár a cigány szülők a mindennapi élet szörnyű gondjai miatt általában nincsenek abban a helyzetben, hogy stressz nélkül foglalkozzanak kisgyerekeikkel, ami aztán kihat rájuk egész életükön át. Ennek ellenére a cigányok nagyon önzetlenül segítenek rokonaiknak, aminek az a leglátványosabb jele, hogy körükben nem létezik a hajléktalanság, mert mindig akad valaki, aki befogadja a szerencsétlenül járt rokonát. Ebben a tekintetben igazán tanulhatnánk a cigányságtól.

Mivel hagytuk, hogy a cigányok kiszakadjanak a magyarországi társadalomból, és nagyon messzire jussanak az összeomlás útján, morális és pragmatikus szempontok által diktált kötelességünk is, hogy segítsünk rajtuk. Mivel az összeomlás jóval gyorsabban következik be, mint az újjáépítés, rengeteg türelemre, megbocsátásra és kitartásra van szükségünk.

Még ha a magyar társadalomban meg is lennének ezek a nagyszerű képességek, ezek csak akkor vezethetnének sikerre, ha a magyar állam nem omlana össze közben. A kilátások ezen a téren nem biztatók, mert Magyarország, Európa számos más országával, például Spanyolországgal, Portugáliával, Nagy-Britanniával együtt az összeomlás első fázisánál tart, és akármikor átléphetünk a második fázisba, amikor a kereskedelem is összeomlik. Szerencsére nem kell sokat törnünk a fejünket, mi történik majd ezután, hiszen elég hozzá ellátogatni egy magyar faluba. Ezért mielőtt elúrhodna a kevélység a Tisztelt Olvasón, és a cigányokat hibáztatná helyzetükért, gondoljon arra, hogy a különbség köztük és köztünk pusztán annyi, hogy ők két állomással előrébb járnak az összeomlás útján, de pillanatok alatt utolérhetjük őket.

Addendum, 2013. ápr. 25: Ha a cigányok egy-két lépéssel előrébb tartanak azon az úton, amelyen mi is járunk, nem árt, ha tanulunk tőlük. Hogy pontosan mit, megtudhatják Ugo Bardi firenzei vegyészprofesszor legfrissebb blogbejegyzéséből: Túlélési tippek a cigányoktól.