2013. február 12., kedd

Tandíj, röghözkötés és éhség

Ahogyan decemberben sejtettem, a diákok tüntetései folytatódnak. Ezúttal azonban nem a köztereken tüntettek, hanem a diákdemonstrációk hagyományos eszközeihez folyamodva az egyetemi épületeket foglalták el tiltakozásuk jeléül. A tegnapi diáktüntetéssel egyidőben és térben is nagyon közel zajlott az ún. Éhségmenet, ami világossá tette, hogy nemcsak a diákság, hanem a társadalom jóval szélesebb rétegei is kétségbeejtő helyzetben vannak. 

Közben folyamatosan ijesztő, de megalapozottnak tűnő hírek érkeznek a főiskolák és az egyetemek pénzügyi helyzetéről.  Nem egy intézményben állítólag csak a 2-3 hónap múlva elfogy pénz a bérek kifizetésére, másra pedig az egyetemek már régen nem költenek egy fillért sem, azaz nincs honnan elvonni és átcsoportosítani. A kiszivárgó hírek szerint az egyetemi vezetők tanácstalanok. Ha egyáltalán felrajzolódik valamilyen stratégia, az csupán abban áll, mint az ELTE esetében, hogy megpróbálják a más egyetemek rovására biztosítani a saját helyzetüket. Azaz a fulladozók egymást nyomják a víz alá, régi magyar szokás szerint.

Mivel ezt mindenki tudja, nem is érdemes rá több szót vesztegetni. De van-e megoldás, és ha igen, mi az? Véleményem szerint a jelenlegi lehetőségeink és elvárásaink szabta keretek között nincs. Ha a FIDESZ a következő választásokon elszenvedi jól megérdemelt vereségét, az új kormánynak sem lesz nagyobb a mozgástere. Az energiahelyzet és a pénzügyi buborékok kipukkanása miatt a gazdasági válság itthon és külföldön egyaránt tovább fog mélyülni, és az Európai Unió a nemrég elfogadott költségvetése értelmében 2020-ig a megszorítások mellett tette le a voksát. Ez azt jelenti, hogy ha még ha más színű is lesz az új kormány, ugyanolyan, sőt, erősebb megszorító politikát kell majd folytatnia, mint a mostaninak. A hangsúlyokat persze helyezheti majd máshová, pl. adhat valamivel több pénzt az egyetemeknek, de azt máshonnan kell majd elvennie, és ez ott szül majd hiányt, majd törvényszerűen elégedetlenséget. Közben az éhség és a türelmetlenség növekedni fog, még akkor is, ha az új kormány rokonszenvesebb személyekből áll majd, és minden tagja makulátlan demokrata lesz (amit kötve hiszek).

Mindez alapján valószínű, hogy a következő években befejezzük az összeomlás már említett első, pénzügyi fázisát, és kezdetét veheti a második, a kereskedelmi majd a politikai összeomlás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése