Az előző bejegyzés a fejlett világ pénzügyi rendszerét fenyegető veszélyekről szólt a pénzügyi válság új fejezetében, amely a ciprusi bankok megroppanásával kezdődött. A pénzügyi rendszer változatlanul fennálló belső feszültségei és a világgazdaság fundamentális problémái (az energia- és nyersanyagellátás, továbbá a klímaváltozás terén) arra utalnak, hogy a ciprusihoz hasonló pénzügyi összeomlások a közeljövőben másutt is be fognak következni, és az IMF, EKB, az EU, az USA és más országok még kétségbeesetebben próbálják majd menteni a menthetetlent, azaz minden létező erőforrás átcsoportosításával életben tartani a bankokat.
A bankok újra és újra bekövetkező összeomlásai tipikus példáit nyújtják az említett fundamentális problémák nem lineáris következményeinek. Azaz miközben a gazdasági tevékenységek jövedelmezőségét meghatározó tényezők lassan és folyamatosan romlanak, addig a pénzügyi rendszerben egy ideig nem történik semmi különleges, ami aggodalomra adhatna okot. Bár növekszik a nem fizető hitelek száma, erősödik a tőkekivonás, de a bankok hétköznapi ügymenetükhöz tartozó módszerekkel hosszú ideig kezelni tudják a helyzetet. Egy előre nem jelezhető pillanatban azonban ezek a folyamatok elérhetnek egy fordulópontot, amikor már ezek a módszerek nem segítenek, és a bankok hirtelen összeomlanak. Mint egy egészségtelen életmódot élő ember, aki több évtized tünetmentes élet után hirtelen szívinfarktust kap, és néhány perc alatt beadja a kulcsot.
Ezeket az összeomlásokat szinte lehetetlen pontosan előrejelezni. Csak abban lehetünk biztosak, hogy be fognak következni, de hogy hol és milyen formában, azt senki nem tudja. Ezért némi szkepszist javaslok olvasóimnak, ha olyan magabiztos kijelentéseket olvasnak, hogy „az euró/dollár/forint ekkor és ekkor össze fog omlani“. Bár az összeomlás korántsem kizárt, az időpontot senki sem tudja előre.
Az összeomlások kiszámíthatatlansága nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes foglalkozni velük, hiszen nagyon is húsbavágó kérdésekről van szó. A legjobb elemzés, amit erről a témáról olvastam, David Korowicz „Tipping Point. Near-Term Systemic Implications of a Peak in Global Oil Production. An Outline Review“ c. tanulmánya, amely innen szabadon letölthető. Azok kedvéért, akiknek nem áll módjában elolvasni a mintegy 50 oldalas szöveget, az alábbiakban összefoglalom néhány fontosabb tézisét (főként 35-42. o.).
A bankcsődök csak az egy részét alkotják a pénzügyi rendszer összeomlásának. A bankok összeomlása miatt nem fogják majd elfogadni az ún. akkreditíveket (letters of credit), amelyeken a nemzetközi kereskedelem alapul. A hitelezés rendkívül vissza fog szorulni, ami nagyon megnehezíti majd a tőkeigényes beruházásokat, mint pl. a megújuló energiaforrások kiaknázását. A magánnyugdíj-rendszer – már ahol még egyáltalán létezni fog – szintén csődöt fog mondani. Hiszen ez a szisztéma azon az előfeltevésen alapul, hogy a gazdaság a dolgozók egész aktív életpályája alatt, azaz évtizedeken át folyamatosan növekedni fog. Mivel, mint láttuk, ez lehetetlen, a nyugdíjakat sem lehet majd kifizetni.
A nem-lineáris hatásoknak az ún. kritikus (azaz kritikus jelentőségű) infrastruktúra is ki van téve. A számítógépek és egyéb hasonló készülékek ára például a jövőben a gyártás energia- és nyersanyag költségeinek emelkedése miatt nőni fog. Közben a potenciális vevőknek az energia- és elelmiszerárak növekedése miatt egyre kevesebb pénze lesz ezekre a termékekre (hány magyar, vagy mondjuk havi 400 euróból élő német munkanélkülinek van pénze új számítógépre?). Ha ehhez a hozzávesszük, hogy ezeknek a készülékeknek az élettartama ritkán haladja meg a 3-5 évet (mert úgy vannak tervezve, hogy ennyi idő után mindenképpen le kelljen őket cserélni), könnyű belátni, hogy előállhat olyan helyzet, amikor hirtelen számítógép nélkül maradunk. Gondoljon bele a Kedves Olvasó, csak a gondolatkísérlet szintjén, milyen hatást gyakorolna a munkájára és a magánéletére, ha egy hétre számítógép nélkül maradna. Azt hiszem, a legkevésbé fájdalmas következmény az lenne, hogy ezt a bolgot sem tudná olvasni.
Egy harmadik terület, ahol hirtelen bekövetkező sokkokkal kell számolni, az élelmiszer-ellátás. A fejlett világ lakosságának túlnyomó részének az élelemezése a szupermarketetől függ. Ezek a árukat nagyon nagy távolságról, sokszor egy másik kontinensről szerzik be. Hogy egy szélsőséges példát említsek, Anglia élelmiszerellátása például 60%-ban külföldről származik. Ez a rendszer csak akkor működőképes, ha a kereskedelmi útvonalak biztonságosak, van elég gázolaj a hajók és a kamionok meghajtásához és működik az akkreditívek rendszere. Ez az, ami a jövőben korántsem tűnik teljesen biztosnak. A sebezhetőséget fokozza, hogy az üzletek csak nagyon rövid időre elegendő készletekkel rendelkeznek. Minden árunak szinte percnyi pontossággal kell megérkeznie nagyon nagy távolságról (just in time delivery). Ezt azért alakították így a vállalatok, hogy megspórolják a raktározás költségeit. Nos, egy hirtelen bekövetkező sokk a pénzügyi rendszerben vagy az olajellátás terén ezért szükségszerűen néhány napon belül éhínséghez vezet a világ bármely részén.
Korowicz szerint tehát ezek azok a területek, amelyeken az olajcsúcs nem-lineáris, azaz sokkszerű következményekhez vezethet. Hogyan lehet rájuk felkészülni? Azt szokták mondani, tartsunk otthon legalább egy hónapra elegendő készpénzt, nem romló élelmiszereket (olajat, rizst, lisztet és tartósított húst) néhány hétre. Ezekkel az intézkedésekkel kétségtelenül enyhíteni lehet az összeomlás utáni első nagyon rövid időszak megrázkódtatásait, és ezért nem is haszontalanok. A jelenlegi rendszerben, az általa lehetővé tett életmód keretei között azonban lehetetlen teljesen kivédeni az összeomlás katasztrofális hatásait. Mivel szükség esetén mindannyian improvizálni kényszerülünk majd, nem árt legalább sejtenünk, milyen problémákkal nézünk szembe. Ezért írtam ezt a bejegyzést, és nem azért, mintha kedvemet lelném az ijesztgetésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése