Egy téves kiút: a napenergia

Napelemek valahol Spanyolországban

A világ minden felelős politkusa tisztában van azzal, hogy a konvencionális olajtermelés csúcsa 2004 és 2006 között következett be, azóta a már kitermelés alatt álló olajmezők hozama évente mintegy 6%-kal csökken, és ez állandó gazdasági visszaesést von maga után. Hogy e felelős politikusok közül hányan tudják, hogy az olajtermelés csökkenését semmi sem képes ellensúlyozni, azt már nehezebb megmondani. Mindenesetre a kétségbeesés magas fokát jelzi, hogy a világ az egyre kevésbé hatékony energiaforrásokra fanyalodik rá. Ilyen a biodízel, a nem konvencionális módszerekkel kinyert észak-amerikai olaj és gáz, a biomassza, vagy a tengervízből kivohatónak vélt metán. Magyarországon, ahogy megszokhattuk, mindennek csak az inkább szánalmas, mint szórakoztató paródiája jelent meg: Széles Gábor politika-közeli üzletember egy forradalmi találmány, az energiacella piaci bevezetését ígérte meg, ami egy csapásra megoldaná nemcsak Magyarország, hanem az egész világ energiagondjait is (ezzel egyidőben Matolcsy György az ingyen és korlátlanul hozzáférhető pénzről fantáziált – őszintén remélem, hogy mindketten tudatosan és cinikusan hazudnak, és nem őrültek meg).

Józanabb emberek a megújuló energiaforrásokban, elsősorban a szél- és a napenergiában keresik a kiutat. Ez utóbbiról az utóbbi időben számos diadalittas tudósítás jelent meg, mivel a napelemek ára az elmúlt mintegy két évtizedben alaposan lecsökkent, és ez – így az optimista prognózis – bőséges és olcsó elektromos áramhoz juttathat minket, és egyben a kiszoríthatja környezetszennyező szénhidrogéneket is (íme egy példa a sok közül). A napelemgyártó cégek annyira belelovallták magukat az optimizmusba, hogy a piacon hatalmas fölösleges kapacitás jelent meg, aminek következtében aztán a legnagyobb napelemgyártó, a kínai Suntech márciusban csődbe is ment.

A resilience.org nevű honlapon a múlt héten megjelent egy riport a spanyol napenergia-szektor tündökléséről és hanyatlásáról, amelyből megérthetjük, miért nem nő a napenergia-felhasználás olyan ütemben, ahogyan az optimisták várták. A riport elsősorban Pedro Prieto spanyol mérnök és vállalkozó tapasztalatain alapul. Prieto azért vágott bele a 2000-es évek elején a napenergia-üzletbe, mert tisztában volt a fosszilis energiahordozók küszöbön álló hanyatlásával. Erről számos figyelemreméltó tanulmányt is publikált, amelyeket a figyelmébe ajánlok mindenkinek, aki tud spanyolul.

A napenergia felhasználására sehol Európában nem kínálkoznak olyan kedvező feltételek, mint Spanyolországban, ahol nagy területek állnak rendelkezésre és rengeteget süt a nap. Éppen ezért a 2000-es évek elején hatalmas tempóban kezdtek napelemeket telepíteni elsősorban a napsütötte spanyol vidék a fejletlenebb területetein, pl. Extremadurában. A spanyol kormány arra számított, hogy a napenergiából 2010-re 400 MW elektromos áramot fognak előállítani, de ezt a célt már 2006-7 táján sikerült elérni. A bankok a nagy profit reményében rengeteg pénzt öntöttek a hatalmas tempóban bővülő szektorba.

A nagy fellendülés azonban elleplezett egy alapvető problémát, amely hamarosan a felszínre is jutott. A napenergiából történő áramtermelés csak a nagy állami szubvencióknak köszönhetően volt nyereséges. A termelés bővülése tehát egyre nagyobb pénzügyi terhet jelentett a spanyol állam számára, amelyet 2008 óta egy hatalmas pénzügyi és gazdasági válság is sújt. Az állam ezért a támogatások drasztikus csökkentésére kényszerült. Ennek köszönhetően becslések szerint az 57900 „nappark“ közül 44000 a csőd szélén áll. A buborék tehát kipukkant, és ez magával rántotta az egész ágazatot. Hasonló sors vár az amerikai nem konvencionális olajtermelésre is. (Mennyire más ez a történet, mint pl. John D. Rockefelleré, akinek a Standard Oil nevű olajbányászcége a 20. sz. elején megalapozta a Rockefeller-család máig tartó gazdagságát!)

Pedro Prieto szerint a napenergia-felhasználásnak vannak mélyebb problémái is. Becslése szerint a a napenergiából nyert elektromos áramból nyert energia és az annak előállításhoz szükséges energia befektetés aránya, azaz az EROEI, mindössze 2,4:1. Ez rendkívül kevés, és önmagában nem teszi lehetővé az ipari civilizáció fenntartását. Ezen kívül a napelemek előallításával foglalkozó iparág ma több elektromos áramot igényel, mint amennyit előállít. És akkor még nem beszéltünk a napelemekhez szükséges ritka földekről, amelyek korántsem állnak korlátlanul rendelkezésre.

A napenergia tehát nem fogja megoldani a már most nagyon súlyos, és a jövőben egyre súlyosabbá váló energia-problémákat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a napenergia valamikor ne játszhatna fontos szerepet a világ elektromos áram-ellátásában. Csakhogy abban a világban a zöld energiáról szőtt álmokkal ellentétben az általános technikai színvonal és a mobilitás jóval alacsonyabb lesz, mint ma.

Add. 2013. máj. 20.: Nemcsak a spanyol napenergia-ipar van mély válságban. A FAZ friss cikke szerint a bőkezű állami szubvenciók ellenére a német napalem-iparon is csődhullám söpör végig.