Exportőrök és importőrök a világ olajpiacán, 1: Szaúd-Arábia

Mivel a világ legtöbb országa olajat importál, és nem exportál, nem az az igazán fontos, mennyi olajat termelnek a világon, hanem az, mennyit lehet ebből az olajtermelők szükségleteinek fedezése után a világpiacon áruba bocsátani. Erre hívja fel a figyelmet a korábban már röviden ismertetett export oszág modell (Export-Land Model). A következő hetekben e modell fényében fogom röviden elemezni a Föld néhány országának olaj exportját és importját, arra keresve a választ, hogyan alakul majd a világ olajpiaca. Tekintve, hogy a világ olajkitermelése nem képes jelentősen bővülni, ez a kérdés rendkívül jelentős. Az első elemzés tárgya Szaúd-Arábia.

Szaúd-Arábia a világ legnagyobb olajtermelője, és azoknak az országoknak a nagyon szűk köréhez tartozik, amelyek szükség esetén képesek növelni a termelésüket (azaz rendelkeznek spare capacity-vel). Nézzük meg közelebbről, mi jellemzi a szaúdi olajhelyzetet. Az következő grafikon, mint mindig, most is a BP adatain alapul:

Első pillantásra úgy tűnik, minden rendben. Az ország több mint 10 millió hordó olajat termel naponta, és az elmúlt évben jelentősen, 15%-kal tudta növelni az exportját. Felhívám azonban a figyelmet az alsó fekete vonalra, ami hosszú ideje jelentősen növekedő belső olajfogyasztást jelez. Ennek az egyik oka az, hogy Szaúd-Arábia az elmúlt évtizedben valódi népességrobbanást élt át. Az ország lakossága 2000 óta 19%-kal nőtt, és most 25,3 millió főt számlál:

A népesség – minden valószínűség szerint folytatódó – növekedése miatt a belső olajfogyasztás további növekedésére lehet számítani. Ez nem lenne baj, ha a termelést hasonló, vagy éppen még nagyobb mértékban tudnák fokozni. De vajon tudják-e? Sajnos ezt nem lehet biztosan tudni, mert a szaúdiak külföldi elemzőknek nem engedik, hogy megvizsgálják az olajtermelés helyzetét, és így kizárólag a szaúdi olajcég, az ARAMCO nyilatkozataira vagyunk szorulva. Amelyek természetesen rendkívül derűlátóak.

Vannak mégis arra mutató jelek, hogy a szaúdi olajtermelés hamarosan hanyatlásnak fog indulni. A legnagyobb olajmező a Ghawar, amely naponta kb. 5 millió hordó olajat termel, és ezzel csaknem a felét adja a teljes szaúdi olajtermelésnek. Mint az Oil Drumon megjelent elemzésből kitűnik, a Ghawar olajmező csak hősies erőfeszítéseknek köszönhetően képes fenntartani hozamát: az olajfúrások rendkívül sűrűn helyezkednek el egymáshoz, és nagyon sok helyen vízgőzt kell injektálni a földbe ahhoz, hogy fenn tudják tartani az olajkutak hozamát, ez pedig jelentősen rontja az olajkitermelés EROEI-arányát. Világos tehát, hogy a Ghawar olajmező hozamát nem lehet tovább növelni.

A Ghawar esete rávilágít Szaúd-Arábia egy másik nagy problémájára, a vízhiányra. A vízre egyrészt a rohamosan növekvő népesség ellátása (ivóvíz, öntözés), másrészt az olajtermelés végett van szükség. A lakosság ellátására csak az édesvíz jön számításba, az olajtermelés számára elvileg a tengervíz is szóba jöhet, de az sótartalma miatt gyorsan korrodálja a fémszerkezeteket, ezért itt is az édesvízet helyezik előtérbe. Az ország természeti adottságai miatt azonban édesvízet csak mesterséges sótlanítással (desalination) lehet előállítani. Ez pedig rendkívül energiaigényes folyamat, és tovább fogja csökkenteni az importálható kőolaj mennyiségét.

Ez alapján jelent meg az a nagyon alapos elemzés, amely szerint 2030-ra Szaúd-Arábia nem kőolaj exportőr, hanem importőr lesz. Ez természetesen nem fog bekövetkezni, hiszen nem lesz honnan olajat importálniuk. A hír pusztán a figyelmet akarja felhívni arra a kétségbevonhatatlan tényre, hogy Szaúd-Arábiától nem várhatjuk a világ olajellátásának biztosítását.

P. S. 2013, ápr. 24: íme egy rövid cikk a Szaúd-Arábiára váró élelmezési nehézségekről. Még rövidebben: az éghajlatváltozás, a termőtalaj romlása és az emelkedő élelmiszerárak, kombinálva az óriás olajmezők hozamának csökkenésével súlyos problémák elé állítja Szaúd-Arábiát, amelyekre egyelőre nem találták meg a megoldást.