2012. december 8., szombat

A magyar komédia: egy ország a szakdolgozatok és doktori értekezések nyomában

Miközben az egész világ, köztük Magyarország is, súlyos problémákkal néz szembe, újra megtaláltuk a nekünk megfelelő súlyú problémát: politikusai szakdolgozatai és doktori disszertációi után kutatunk. Ki-kiderül ugyanis, hogy magas rangú államférfiak dolgozatai javarészt bizony innen-onnan vannak összeollózva. Kezdődött az egész Schmitt Pállal, majd gyanúba került Gyurcsány Ferenc is (aki azóta sem találja a szakdolgozatát, amely talán egy költözésnél kallódhatott el), most pedig Semjén Zsoltról került napvilágra, amit egy ilyen formátumú gondolkodóról igazán senki nem feltételezett volna. Ez aztán hetekre, sőt, hónapokra leköti a közvéleményt: minden elképzelhető médiumban felháborodnak, visszautasítanak, gúnyolódnak újságírók és hozzászólók százai. Igazi komédia ez annak, akinek van hozzá humorérzéke. Tragikus ugyanakkor, hogy közben minden fontos és húsbavágó dolog feledésbe merül. 

Mivel a botrányokat csak azért robbantják ki, hogy pálcát törhessenek a rajtakapott politikusok fölött, általában nem vetődik fel az a tovább vezető, de nagyon fontos kérdés, hogy vajon milyen állapotban van a magyar felsőoktatás, ha ilyenek megtörténhetnek. Véleményem szerint ráadádul a politikusok plagizált dolgozatai csak a jéghegy csúcsát jelentik: elterjedt jelenség ugyanis, hogy az alapkövetelményeket sem teljesítő munkákkal szereznek nálunk diplomákat és tudományos fokozatokat, de ezeket az eseteket cinkos hallgatás övezi. Nem szokták tehát feltenni a kérdést, milyen kultúra és munkamorál uralkodik az egyetemeken, ha a konzulensnek, aki a a bírálatot írja és a jegyet adja, nem tűnik fel, hogy egy dolgozat a saját tanulmányaiból tartalmaz átvételeket? Senki sem firtatja, hogyan lehet az, ha egy doktori értkezés bírálója, miután önmaga oldalakon keresztül sorolta az alapvető formai és tartalmi hiányosságokat, a bírálat végén "természetesen" a legjobb minősítést, a summa cum laude-t javasolja? Miért engednek egyáltalán védési eljárásra olyan dolgozatokat, amelyekből teljesen hiányoznak a lábjegyzetek? Hogyan fordulhat elő, hogy a témát elvben jól ismerő bírálók nem veszik észre a kirívó plágiumokat?

E szónoki kérdésekre lehet hosszan és röviden is válaszolni, én most röviden tenném. Ezek az esetek azért történhetnek meg, mert az egyetemek is Magyarország szerves részei, és ezért a máshol uralkodó kultúra és mentalitás uralja őket is, és nagyon hasonló problémákkal is kell megküzdeniük nap mint nap. Ez alapján illuzórikus lenne elvárni, hogy lényegesen jobb teljesítményt nyújtsanak, mint a magyar futballisták, szakácsok, villanyszerelők (elnézést e szakmák képviselőitől, nem akartam őket megbántani), vagy éppen a politikusok.

Hamarosan következik egy újabb bejegyzés, egy fontosabb és érdekesebb kérdésről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése